2010. április 22., csütörtök

Szentesi tavasz-lélekben

Jóval túl vagyunk már a tavasz közepén, de eddig nem sokat éreztünk belőle. Vagy csak nekem tűnik úgy? 
Mintha az idő és tér valamiféle átkódoláson esett volna át. Másként süt a nap, másként hatnak a természet hangjai, valahogy nincs az a csiri-csivitelő tavaszi zsongás, még az utcazajok is másként hatnak (rám). Oké, lehet, hogy én vagyok átkódolva, a lényegen nem változtat. Vagy a rohamosan közeledő negyvenedik születésnapom előszeleként élem meg nyomottabban a jelent? Hülyeség! Imádom, hogy negyven leszek! Tényleg... Tényleg? Ha én mondom, csak igaz lehet: szörnyű az, ha az ember saját magának sem hihet. Nincs más választásom: hiszek magamnak.
Hogy hangulatomat eme belső töprengésem ideje alatt még felemelkedettebbé tegyem, megfogtam kisfiam kezét, s irány városvizitre! Hiszen akárhogyan is rejtőzködik a tavasz, csak itt van már, kapjuk tehát rajta, merítkezzünk meg kicsit üdítő frissességében, szívjunk egy kis megújító energiát a szabad ég alól. Indulás! Legközelebbi kellemes környezet, ami lakásunkból pár perc alatt megközelíthető, a város, Szentes legközkedveltebb és legfrekventáltabb tere, a Kossuth-tér.
Élvezzük a sétát. Nagyon kellemes. A nap most kicsit bátrabban merészkedik elő felhősátorából, igaz, néha vissza is tér, mintha közben valami halaszthatatlant kellene pótolgatnia, aztán újra előbújik, s kezdődik az egész elölről. Én is így szoktam eljárni, amikor főzök, s Dani-Manó a nappaliban tartózkodik. Mintha sprintkényszerem lenne, állandó mozgásban vagyok a konyha és Dani között. Résen kell lennem, hogy mikor mit tesz, mert nem az a kedvenc szórakozása,- amit amúgy elvárnék tőle- hogy kisautókat tologat, meg kockából tornyot épít. Nem, neki a TV bemenő nyílásaira kell csatlakozni direkt, mutatóujjal, de maga a készülék jobbra- balra való elforgatása is izgalmas elfoglaltság. Ettől is élvezetesebb számára a redőny húzogatása. Az egésznek forgatókönyve van. Ő nem beszél, csak irányít. Remekül irányít. Bevezet a szobájába, mert ott a legkönnyebben elérhető számára az ablak Felültet az ágyára, elém teszi a kis szintetizátorát, hogy ne legyen unalmas számomra ez az egész akció, majd elkezdi leengedni a redőnyt. Ahogy sötét lesz a szobában, előtűnnek a kispárnák fluoreszkáló figurái, s ezeket egyenként oda kell sorakoztatni testközelbe, buksival meg kell őket szeretgetni, beléjük kell kicsit bújni, majd jöhet anya testre szabott refrénje: a redőny felhúzása. Természetesen ezután jön az igazi nagy refrén, hiszen az egész kezdődik elölről, s képes több mint egy órán keresztül, ilyetén mód "elbulizni". Csak a redőny bírja, na meg a szomszédok...
   Most azonban csak sétálgatunk, imádjuk a tavaszt, s csodáljuk a városunkat. Mert nagyon szép kis városban lakunk. Itt látható A nemrégen teljesen felújított református templom, ahogy kiemelkedik az aranyeső virágai mögül.

Az 1746-ban elvesztett, 1760-ban leégett középkori templomok helyén 1761-1776 között épült téglatemplom Mária Teréziát és fiát II. Józsefet dicsőítő, 1774-ben felhelyezett ellipszis alakú, vörösmészkő táblát őrző torony testének meghagyásával 1808-1826 között új templomot épített a református egyház.
Eisler Lajos lapja 1916-bólKiss Bálint református lelkész közreműködésével Fischer Ágoston kecskeméti építészt bízták meg a tervek elkészítésével. A végleges formáját elnyert építmény a legnagyobb magyarországi templomok sorába tartozik. A 40 métert meghaladó torony klasszicista, az épület többi része későbarokk (copf) stílusjegyeket hordoz. A főbejárat kőkeretes, szemöldökíves kiképzésű, a torony legömbölyített sarkainál szintekre tagolt pilaszterek futnak. Kosáríves oromzata fölött vaskorláttal védett körüljáró látható. A torony magasított, rézből készült, bordázott félgömb kupolával van fedve.
Az északi homlokzaton a falpillérek között szegmentíves ablakok láthatók. A déli homlokzatot 1891-ben támpillér sorral erősítették meg. A templom nyugati vége egyenes záródású, sarkai lekerekítettek.
A templom belső tereA 48 x 24 méteres belső térben kialakított emeletes karzat aszimmetrikus, a hajó északi oldalán és a két rövid végén állnak. A karzat mellvédjén copf füzérdíszítés látható. A szószék késo copfstílusú, politúrozott felülettel, aranyozott szegélyekkel, kékesszürke márványozott oszloptesttel és vázadísszel készült alkotás. A ma is üzemelő orgona Angster József és fia pécsi mesterek munkája. A templom felszereléséhez 18. századi iparművészeti tárgyak is tartoznak: ónlámpák, ónkannák, úrasztali pohár.
Az utóbbi évtizedekben az épület állaga sokat romlott, jelenleg kész terv és remény van a templom helyreállítására. 
forrás:www.szentesinfo.hu


   Kossuth- szobor a tavaszi virágbontásban  -  Szééép!

Mi meg csak sétálunk, én meg magamban büszkélkedem, örülök, hogy ilyen aranyos kis rendezett városban élek, Szentesen, gyerkőceim szülővárosában...

2010. április 12., hétfő

Minden kezdődött valamikor



Andika, a volt úszóedzője szerint ritka tehetséges úszó, s élsportoló lehetne, ha akarna. Legtöbben kapva-kapnának a lehetőség után, mert nem mindenkit áldott meg az Isten kiemelkedő tehetséggel, ő azonban nem érzi a kedvet magában. Erre én elhúzom a szám, mert nem örülök, hogy félvállról veszi, de ez van. Közben repül az idő, s az én egyetlen kislányom semmilyen sportra nem jár. Eltelik egy iskolai év, majd kettő, sőt három és semmi. Jól elvan a babérjain. Ekkor én ismét elhúzom a szám, csak sokkal jobban. Nézem a csemetém: egyre magasabb, egyre törékenyebb, egyre étvágytalanabb, sőt a tetejébe: királylány. Oké. Mit csinálnak a királylányok? Vízipólóznak? Nem. Dzsúdóra járnak? Á! Teniszeznek, atletizálnak, aerobikoznak vagy tekéznek? ...Sakk?... Ugyan! A királylányok le-föl-alá sétálgatnak kihúzott vállal, felemelt fejjel, gyönyörű ruhákban és csak úgy vonulnak, lejtenek. Aha, csak az én királynőm, ha így haladunk, görbehátú, leszegett fejű fenség lesz, én meg nem szeretném még jobban elhúzni a számat... Így jött a társastánc ötlete, az kellőképpen hercegnős, ráadásul az ország legsikeresebb tánciskolája itt van helyben, a városban. Juhé!!! Most már csak a beleegyezés hibádzik... Azt gondoltam, most majd ő fogja elhúzni a száját, de valahogyan az ötlet, ha nem is robbant elsőre, talált- süllyedt.
Hála az égnek, elindult velünk a ladik, igaz eleinte himbálódzott kicsit, de aztán felvette a hullámok ritmusát és haladt szépen , folyamatosan előre.
Most már nem azért kell vakargatnunk a fülünk tövét, mert lustít a lányunk, persze azért sem, mert nem szoktuk megmosni, hanem annak okáért, hogy állni tudjuk a sarat, ami ennek a csodás sportnak és egyben művészetnek az anyagi oldalát illeti...

2010. április 9., péntek





"Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt." Márai Sándor

Igen, nem is gondolná az ember, hogy mennyit utazik egy életen át. Mintha a mesebeli tarisznyát cipelné a "hamuba sült pogácsával", csak rója az utakat, megy csak megy rendületlenül. Maga sem érti néha, hogy miért, és merre, és meddig, csak rója az utakat. Élete útjait, amik nem tudni hova tartanak. A legnagyobb céltudatosság mellett is könnyen le lehet térni az eltervezett utak irányától. De elkeseredni ezért kár, hiszen a legrémisztőbbnek tartott tévút is alkothat átkötő járást egy olyan ösvényre, ami maga a keresett cél bejáratához vezet,mely csak ezen az elérési útvonalon megközelíthető.

És ettől a pillanattól már nem lényegesek az addig megtett távolságok és irányok, a lényeg a cél. Én is bebarangoltam már különféle utakat és ösvényeket, sokszor nem éreztem az irányt, sokszor összetörtem, kerestem magam és az utam.

Ma már kristálytisztán csillog életem értelme, méghozzá két gyönyörű gyémánt formájában: egyikük neve Andrea a másiké meg Dániel. Imádom a gyermekeimet, s nagyon büszke vagyok, hogy az anyjuk lehetek.